BKV ellenőr egyetemistákat bírságol. Szó szót követ, majd nyílt és kölcsönös szitkozódásba csap át a párbeszéd. Így szól az egyik egyetemista:
- Hogy lehet, valaki ellenőr 50-es IQ-val?
Mire az ellenőr:
-Csak ne pattogjon! Magának még ennél is több van!
Utas a kalauzhoz:
- Tessék mondani, ez a vonat mindenhol megáll?
- Miért, maga mindenhol le akar szállni?
Az egyik utas megkérdi a kalauzt a vonaton:
- Elnézést, meg tudná nekem mondani, mikor érünk a Victoria állomásra?
- Egy óra múlva, de sajnos a vonat nem áll meg ott! - mondja a kalauz.
- Úristen! Pedig nekem nagyon fontos ügyem van Victoriában, muszáj ott leszállnom!
A kalauz gondolkodik, majd előáll egy javaslattal:
- Nézze uram! Sajnos nem állíthatom meg a vonatot bárhol, de tudok szólni a vezetőnek, hogy lassítson le. Ketten kilógatjuk, ekkor maga elkezd szaladni a levegőben. Amikor már elég gyorsan fut, akkor letesszük, így nem fogja magát megütni, mert a sebessége akkora lesz, mint a vonaté.
Így is tesznek. Amikor a vonat Victoria állomáshoz ér, lelassítanak, kitartják az utast, aki elkezd futni a levegőben. Ekkor lerakják, emberünk cipői füstölnek, de nem esik el. Elkezdi a lassítást, ám az utolsó kocsiból kinyúl egy vaskos kéz és felrántja, a következő szavak kíséretében:
- Ember, marha nagy szerencséje van, hogy itt vagyok! Nem tudta, hogy a vonat nem áll meg Victoriában?
Az ellenőr hazamegy, majd szól a fiának:
- Gyere fiam, rázd az asztalt, írni akarok!
Az ellenőr benyit a fülkébe, és kéri a jegyet. Az utas keresi, keresi, de nem találja.
- Nem baj, uram - mondja az ellenőr -, majd később visszajövök.
Mire az utas:
- Csak maradjon, kalauz úr, meg kell találnom a jegyet, mert különben nem tudom, hova utazom...
Utazik a skót az aberdeeni villamoson. Jön az ellenőr, utasunk átnyújtja a jegyét. Az ellenőr megnézi, aztán szigorúan mondja:
- Ez a jegy nem érvényes!
- Hogy-hogy nem? - csattan fel a skót. - Három hónapja ezzel utazom, és eddig mindig jó volt!